Délben kezdődött...Cserkoék premier plánban nézték lentről. Borzasztó volt :-(...többször megtámadták őket...még éjjel sem aludtak, meg mi sem a fórumon...másnap reggelig tartott a harc...még Hosszúlábék fészkét másnap délelőtt is támadták, lehetett látni a kameraképen, a túloldalt lévő összecsapásokat :-(
6 év alatt nem tapasztaltunk ilyent. Fészekharc a tavaszi megérkezés után szokott lenni, még tojásos időszak alatt is előfordul, de fiókáknál már nem szokták bántani őket.
Érthetetlen hogy miért ilyen agresszívek. Döbbenten tapasztaltuk a holland fészeknél is, amit már megírtam.
Volt egy német fészekben, ott meghalt az egyik szülő, a 2 fiókát gyorsan kimentették közben.
Másik német fészekben egy kajtár szintén csőrrel ütötte a fiókákat, nagy nyugalommal építgette a fészket, rendezte az ágakat, néha közben elpüfölte a 2 fiókát :-O ...szerencsére túlélték.
MME Karcsiék is most gyűrűznek Nagyhalász környékén...sajnos oda is eljutottak, lehet ugyanazok voltak, mint Darányban, mert egy jó hét múlva történt, az ott lakók 4-5 fős idegen csapatot láttak.
Ott sem élte túl 2 fióka, a harmadikat sikerült megmenteniük, rajta kevesebb sérülés volt, állatmentőhelyre került.
Kajtárok azok a gólyák, akik pár nélkül maradtak, vagy még nem költöttek és fiatal gólyák. Ők vezetik Afrikába a fiókákat. Több 100 fős csapat is összegyűlhet a kicsikből és velük kelnek útra...kényelmesen megállnak pihenni, komótosan repülnek a hosszú úton. Addig a szülők felerősödnek...erre 1-2 hetük van, aztán útra kelnek ők is. De erről még írok, ha eljön az idő.
Ezért rémisztő, hogy ezek a kajtárok, most miért ilyen agresszívak.
Testvéri puszika :-)
Ludmillával vannak. Eleven alszik mint a bunda...Chuck végre kirepült hosszabb időre. Chuck megsérült több helyen, az egyik szárnya komolyabban...aggódtunk érte, mert nem repült ki utána a fészekből...csak átrepült a kéményre és rövidebb köröket tett a fészek felett.
Mint kiderült...munkamegosztás volt...mint családfő és erős férfi...ő maradt otthon védeni a fészket és fiókáit...Ludmilla pedig élelemért volt...addig ő etette a fiókákat. Chuck esténként repült ki pár percre enni, inni.
Ludmilla meszel. Pár nap múlva már fél órára, 1 órára is kirepült Chuck...előtte viszont gondosan feltérképezte a területet, hogy minden rendben van e, nincsenek e idegenek a közelben.
Féltünk és féltettük őket...a kicsiket is, mert egyiküket megcibálta az egyik idegen, kicsit véres lett a nyaka...szerencsére lapultak, meg sem mozdultak a támadások alatt a sötét éjszakában sem...rájuk tapostak, de nem volt vészes.
Ludmillának a begye lett véres, de lehet hogy egyik idegen gólya vére volt, mert nem látszott sérültnek.
Chuck viszont elég ramaty állapotban volt, úgy sajnáltam...nagyon elfáradt. De túlélték!!!! Ez a fontos!!! Életük árán is megvédik a fiókákat...ebben a tudatban kellett végig nézni, majd 1 napi támadásokat, hogy életben maradnak...vagy vége egy álomnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése