A vízhez kötődő fajok a lefagyások után délebbre húzódnak, vagy azokra a folyókanyarulatokra, ahol később fagy be a víz.
A darvak például Dévaványa környékén a hőmérsékletnek megfelelően hol a Hortobágy felé repülnek, hol vissza Kardoskút, vagy a szegedi tavak felé.
A nagy tavakon a vadludak és a tőkés récék maradó csapatai az egyre szűkebb vízfelületekre, az ún. lihogókra koncentrálódnak, amíg a fagy össze nem rántja alattuk a nyílt vizet.
A vadludakra különösen jellemző, hogy a Kárpát-medencében, majd a délebbi tájakon is a hóhatárhoz kötik a továbbvonulásukat vagy a megjelenésüket.
A nappali ragadozók közül a kékes rétihéja
amikor betör a havazás, számuk megfogyatkozik, mert már kevésbé férnek hozzá a pockokhoz, egerekhez, a takarást biztosító hólepel miatt.
A túzokok enyhe teleken főleg repceföldeken telelnek át a Kárpát-medencében.
Bár a cinegék nálunk telelnek át, ha télutón jelentős enyhülés következik be, csökken az etetők látogatottsága és inkább az erdőkbe tevődik át az előfordulásuk.
A kényelem, a könnyű táplálék vissza-visszahozza őket egy kis feltöltődésre, de már közeledik az az időszak, amikor a revírek környékén kell állandósulniuk.
(Forrás, fotó: kmnp.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése