Búbosbankák

 Az Európában költő búbosbankák hosszútávú vonulók, ősszel a Szaharától délre eső területekre mennek. Legnagyobb állományaik Dél-Európában és a Kárpát-medence vonalában költenek.

 

Elsősorban a nyílt élőhelyeket kedvelik, ezért itt az Alföldön megfelelő feltételeket találnak a kisebb facsoportokban, folyómenti galériaerdőkben, ahol fák odvaiban fészkelnek. 

 

A faj jellegzetessége a nagy bóbitája, amelyről a nevét is kapta.

 Csőre aránylag hosszú, vékony, tökéletesen alkalmas arra, hogy a rovarokat, férgeket kiszedegesse a rövidfüvű gyepekből, üregekből.

 A párok évente egyszer költenek, fehér színű tojásaikon többnyire a tojók kotlanak, a hímek pedig etetik párjukat. 

A fiókák nevelésében mindkét szülő részt vesz.

 Fészekaljuk 5-8 tojásból áll, de ha elegendő a táplálék, akkor akár 10 tojást is rakhatnak.

 

 

(Fotó:Vasas András) 

(Forrás:kmnp.hu)

 

Vízimadarak

Mostanra már jórészt elmentek a nagy lilikek, s útra keltek a nyári ludak azon példányai is, melyek nem nálunk költenek.

 Megjelentek viszont a bütykös hattyúk és számos récefaj. 

Találkozhatunk barátrécékkel, nyílfarkú, üstökös, tőkés, kanalas és cigányrécékkel, valamint még néhány napig az itt telelő kercerécékkel.

 Közéjük a nagyobb vízfelületeken gyakran vegyülnek sirályok is, melyek közül leginkább sztyeppi, sárgalábú és dankasirályok kerülnek szemünk elé. 

 A hazai vízivilág elmaradhatatlan képviselői, a szürke gémek és a nagy kócsagok, egyre feltűnőbb mennyiségben képviseltetik magukat.

 

Böjti réce

 

 

Nagy godák

 

 

Nagy kócsagok

 

(Fotó:Szél Antal István)

(Forrás:kmnp.hu)

 

Túzokok

Megkezdődik a túzokok nászidőszaka is. 

A Dévaványai-Ecsegi pusztákon igen népes túzokállomány él. 

Itt idén januárban, a legutóbbi szinkronszámláláskor 808 példányt regisztráltak.

 Közülük mintegy 160 az ivarérett kakas, ezek a példányok öltöttek tehát most nászruhát. Lassan elfoglalják megszokott, ősi dürgőhelyeiket.

 

 

(Fotó:Czifrák Gábor)

(Forrás:kmnp.hu)

 

Érkeznek vissza

Tízezres seregélyrajok, bíbicek népes csapatai érkeznek a gyepekre, 

 a vadludak és darvak, északi költőterületeik felé tartva. 

Az apró énekesmadarak kevésbé látványos módon, magányosan, mégis sokszor hasonlóan nagy távolságokat tesznek meg, mint nagyobb testű társaik. 

 

rozsdás és cigánycsukok,

barázdabillegetők, sárga billegetők

 

(Fotó:Balla Tihamér)

(Forrás:kmnp.hu)

 

 

Rétisas

A Körös-Maros Nemzeti Park tájain költő madárfajok közül a rétisasok költenek a legkorábban. 

 

A Kis-Sárréten az elmúlt években öt pár rétisas fészkelt. 

A fészkek ellenőrzése jelenleg is zajlik, de annyit már biztosan tudunk, hogy két pár megkezdte a kotlást. 

 

A nemzeti park Kardoskúti Fehértó és Cserebökény részterületein az utóbbi években nyolc-tíz pár rétisas költött. 

Január közepén tapasztaltuk, hogy az öregebb párok már költésbe kezdtek, a többiek pedig a fészkeket foglalták.

 Ahol zajlik a kotlás, ott a rétisasok már serényen hordják az élelmet is párjuknak.

 

 

 A Dévaványai-Ecsegi pusztákon tavaly tíz pár rétisas fészkelt.

A Körös-ártér alsó szakaszán a tavalyi öt pár után idén már hét pár kezdett költésbe. 

 

(Fotó:Balla Tihamér)

(Forrás:kmnp.hu)

 

 

Aranylilék

A bíbicek fő telelőhelye Észak-Afrika, de minden télen akadnak olyan példányaik, melyek sokáig kitartanak nálunk, s csak később, a nagy hidegek beálltával vonulnak el, de ekkor inkább már Nyugat-Európa atlanti partvidékére. 

 

 Az első bíbicek január utolsó hetén jelentek meg, több kisebb, néhány tíz példányból álló csapatokban. Az aranylilék közül pedig egy nappal később bukkant fel az első, 24 példányos csapat.  

 

 A két faj tavaszi vonulásának csúcsa még odébb van: az aranylilék március elejétől végéig, a bíbicek pedig március közepén-végén vonulnak a legnagyobb számban. Olyankor bíbicekből több százas csapatokat látunk, aranylilékből pedig akár több ezer példányos csapatok is megjelennek a Fehér-tó körüli gyepeken. 

 

 

A bíbicek költőfajként is jelen vannak a kardoskúti Fehér-tó térségében, évente 10-15 pár költ itt. Az aranylilék csak átvonulnak felettünk, útjuk Európa északi tájai felé vezet.  

 

(Fotó:Vasas András)

(Forrás:kmnp.hu)

 

 

Telelő madarak

 

Hótakaró borítja a Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületét ezért az itt telelő ragadozó-, vízi- és énekesmadarak száma jelentősen megfogyatkozott.

 

 

 Csökkent a ragadozó madarak mennyisége is, melyeknek táplálkozásában jelentős szerepet töltenek be a kisemlősök, elsősorban a mezei pockok. Mivel a hóréteg elzárja őket a pockoktól, ezért a vörös vércsék, egerészölyvek, gatyás ölyvek és kékes rétihéják egyedszáma is megcsappant. 

 

Bölömbika

 

Az énekesmadár-világ nagyon szegényes mind a mezőgazdasági területeken, mind a pusztavilágban.

A mezőgazdasági üzemek környékén rendszeresen megfigyelhetünk nagy csapatokban balkáni gerléket, vetési varjakat és búbos pacsirtákat.

 A pusztákon kisebb tengelic- és sordélycsapatokra bukkanhatunk. Néhány megkésett seregély is még felfedezhető.

 

Zöldikék és tengelicek

 

A vadetetők környékén a citromsármányok és a mezei verebek szeretnek időzni és táplálkozni. 

Ebből következik, hogy a térségben jelenlévő karvalyok szintén rendszeres látogatók az etetők környékén. 

 

(Fotók:Szél Antal István)

(Forrás:kmnp.hu)